Sok nap után az első olyan reggel amikor úgy keltem fel, hogy normálisan aludtam. Cca. 5 órán voltam túl. Ez az eddigi 2-3 órákhoz képest már teljesen vállalható.

Ja igen, a reggelek. Nem tudom, hogy kinél hogyan megy, de nálam a reggelek a legintenzívebbek. Tiszta üres fejjel ilyenkor fáj a legjobban a valóság. Szorongasz, összeszorul a mellkasod, a gyomrod. Hányinger, émelygés mindaddig ameddig nem csinálok valami olyan dolgot ami eltereli a figyelmem. 

Már szomjas is voltam, ami megint jó jel. Tisztul a szervezetem, ürül a sok stressz /dopamin/adrenalin (vagy más) hormon. Reggel benyomtam a gépet és ott volt egy válasz az extről a tegnapi utolsó levélre. Leírta újra, hogy nem megy, sajnálja, satöbbi. Szóval megírtam az utolsó levelem neki:

Gondolkodtam és én sem akarom újra kezdeni. Írtam pár dolgot a szeretetről meg az életről, amiket én gondoltam és közöltem, hogy nem akarom a szeretetemet rá 'pazarolni'. Megírtam, hogy szombaton viheti a cuccait, a lakás kulcsot meg adja le a gondnoknál. Mivel emailben ismerkedtünk meg, így leírtam, hogy ott ér véget ahol elkezdtük... 

Munka

Dolgoznom is kéne, de még nem megy. Ezt jeleztem is mindenkivel a munkahelyemen. Tekintsük betegszabinak. Nem tudom máshogy írni, mert tényleg nem megy. Nem akarok felelősséget vállalni semmiért sem. Csak lenni... Megértették.

Menekülés vagy társkeresés?

Na itt jön az első érdekes kérdés: szabad vagy kell-e ilyenkor társkeresőkre regisztrálni? Erről a neten aztán ezer hülyeséget találni de én leírom a saját véleményem. Mivel volt már ilyen nagy szakításom, így ott egyből csajozni kezdtem. Az első egy hónapban egyszerűen béna vagy még. Beszélgetni jó velük, a társaságuk jó de akarva akaratlanul is a volt párodat keresed bennük. Olyan dolgokat kérdezel tőlük ami az exed jellemzője volt, olyan mozdulatokat vársz tőlük amit az exed tett. És még sorolhatnám... Alapvetően szerintem segít amúgy. Nekem bejött. Jó érzés volt anno még ha tényleg röhejes sok pillanata.

Így mivel ott ez pozitív dolog volt nekem, regisztráltam most is egy csomó oldalra / appba. Újra a húspiacon, újra nézheted a degenerált, borult lelkű csajokat. A fasznak sem hiányzott ez.

Van akivel hosszabb beszélgetés is kijött és még szimpi is a csaj. Közben ugye az jár a fejemben, hogy tényleg jó dolog volt szakítani mert nem ment. Annyi bánatot és fájdalmat kaptam, ami egy életen át veszélyes lett volna. Aki nem tud bocsánatot kérni a másiktól, aki nem tud elé állni és menteni a kapcsolatot az nem is érdemli meg a szeretetemet. Nekem ez fontos, neki nem volt annyira az... Hiába van ott sok pozitív dolog, egyszerűen a negatív dolgot kell most keresni. Ez tényleg fontos tanács: ha fáj, gondolj a negatív dolgokra. Átír szépen lassan mindent ez.

Egész nap jól éreztem magam, szóval megbeszéltem unokatesómmal is, hogy találkozzunk ma is. Vele is nagyon jó beszélgetni. Igazából kibeszélni a legjobb dolog ezt! Férfi vagy, tedd meg. Valakivel. Akárkivel. 

Visszatérve a társkeresőkhöz: jó ötlet-e belemenni valamibe? Most nem. Jövő héten már talán. Egy hónap múlva pedig miért ne. Most gondolj bele, lehet hogy sok a tüske benned de ezek idővel enyhülnek és az egész eltűnhet mire találsz egy olyan nőt aki jobb mint az előző. Én amúgy nem hiszek ebben a jobb dologban. Szerintem csak más nők vannak. Valamiben jobbak lesznek, valamiben rosszabbak. 

Szóval ez egy korrekt nap volt. Ebédeltem is már. Tetszett minden.

Az éjszaka ugyanolyan volt mint az elmúlt napokban. Nem sok alvás, ébredéskor pedig a beléd nyilaló felismerés: vége! Szabin voltam még technikailag, de nem bírtam otthon ülni. A tegnapi rakodás után még egy csomó cucca volt a lakásban így azokat elkezdtem egy helyre gyűjteni, dobozolni majd letakarni. Nem bírtam semmire sem ránézni. Aztán fogtam magam és bementem a munkahelyemre. Természetesen ott is egy csomó emlék ami hozzá köt... ahh, ez kurva nehéz lesz így. Elraktam azokat is, majd be a főnökhöz és elmeséltem, hogy mi történt. Mondtam, hogy nem ígérek semmit most mert nem tudok koncentrálni. Szerencsére kicsit kötetlenebb a munkám így ezzel nem volt probléma. Reggel vettem még két pogácsát meg egy kólát, hogy legalább a vércukrom rendben legyen, de alig bírtam enni.

Két-három óránál többet nem aludtam. Az is inkább éber alvás volt ami azt jelenti, hogy felriadsz mindenre és a legelső gondolat ilyenkor az a felismerés, hogy baszki, akivel 3 napja még együtt aludtál, azzal már soha nem fogsz. 

Amit az előző posztból kihagytam az az, hogy az első napokban nem eszel, nem iszol. Mivel az egész olyan mint egy kokain-elvonás, legalábbis az agyban így az alapvető szükségletek igénye megszűnik. Nyáron szakítani pedig pont ezért veszélyes... Mivel ma jött el a napja a tegnap beígért nagy beszélgetésünknek, egész nap arra vártam, hogy mikor jön meg. 

Hogy miért is írom ezt a blogot? Talán, hogy nyomot hagyjak a világban arról, hogy mi zajlik egy férfiban egy szakítás után. A neten ezer hülyeség kering erről, ahol leírják, hogy a férfinak nehezebb / a férfinak könnyebb de a valóság az az, hogy szerintem ez egyén és kapcsolat függő. Ez pedig az én kapcsolatomat és a szakítás utáni állapotomat mutatja be. 

Ugye most jönne az a rész ahol bemutatom a kapcsolatot, elmesélem a jó és rossz dolgokat de én ezt átugornám. Egyrészt úgy sem kíváncsi a sírásomra senki sem, hogy milyen jó dolgok történtek velünk, másrészt teljesen felesleges is, mert a jelen állapotom szempontjából teljesen irreleváns. 

Nos, kezdjük akkor az első nappal. Ugye itt kerül elő az első kérdés: volt ennek bármi előzménye?